"Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést." 

( Weöres Sándor: A teljesség felé)

Hosszú évek, évtizedek önismereti munkája után is nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem is megválaszolható ez a kérdés. Mert láttam, észleltem és megtapasztaltam magam már gyerekként, testvérként, drogosként, férjként, barátként, szeretőként, pár egyik tagjaként, apaként és még sorolhatnám milyen formában, de igazából, hogy ki vagyok én, ki vagyok valójában én, azt megtalálni és azután vele lenni, az egy nagy feladat és soha nincs vége. 

Hogy kapcsolódik ez a kérdés a függőséghez? Azt gondolom, és ezt a saját és a sok-sok függőséggel élő kliens tapasztalása, akiket eddig kísérhettem az útjuk egy részén, is megerősíti, hogy a legfontosabb ok, ami oda vezetett, hogy szerhez nyúltak (ahogy én is), az a saját önvalójuktól való szinte teljes elszakadás volt. Ez nem egy pillanat műve, ez egy folyamat. Ebben a folyamatban az elszakadás létfájdalmát már csak szerrel tudták elviselni, ebben egy másfajta tudatállapot segítette őket. A függőség az önelszakítottságból fakadó "gyógyító" mechanizmus, és a gyógyszer maga a választott szer, aminek segítségével tudja elviselni a függő személy az önelszakítottságból fakadó létfájdalmat...

Tovább a teljes cikkre>>>