„Ebben az időszakban, azt éreztem, hogy anya nem szeret, nem érdekli, hogy mi van velem. Sokszor fájt a fejem, a hasam. Ha a bátyámmal mondtuk neki, hogy ne igyon, csak annyit válaszolt, hogy ez az ő lakása, azt csinál, amit akar.”
Előző blogbejegyzésemben a transzgenerációs mintázatok függőséggel kapcsolatos jelentőségéről írtam, és az írást ezzel fejeztem be: „szeretnék egy nagyon elfeledett rétegről, csoportról is szólni. Arról a közel 400. 000 kiskorúról, aki olyan családban nevelkedik, ahol az egyik , vagy mindkét szülő szerhasználó. Sajnos velük még nagyon keveset foglalkozik a szakma. Elkezdődött egy folyamat, de nagyon az elején járunk. Miért lenne fontos velük is törődni? Egy amerikai felmérés szerint az ilyen családban felnőtt gyerekek 30-40% szinte biztosan függő lesz, többek között a cikkemben leírt folyamatok hatására is. Amennyiben a közös felépülés, sokszor illuzórikusnak tekinthető folyamata elindul egy családban, akkor nyílik esély arra, hogy ebből a 400.000 gyermekből felnőtt korukra sokkal kevesebben váljanak a szerhasználat rabjává. És ha velük még külön is foglalkozna az addiktológiai – családsegítő - gyermekvédelmi –oktatási szakma , akkor azt gondolom, hogy ezt a számot minimálisra lehetne csökkenteni.
Ez a cikk róluk és nekik szól...
Azt gondolom, hogy nem a számok a fontosak, hanem a folyamatok és az arányok. Nézhetjük bármilyen oldalról is a végeredmény ugyanaz.
Egy olyan diszfunkcionálisan működő családban, ahol akár a transzgenerációs mintázatok továbböröklődése miatt, az egyik vagy mindkét szülő szerhasználó, nagyon erős és egész életre kiható hatások érik a gyerekeket.
Tovább a teljes cikkre>>>
Amennyiben a felépülési úton segítségre van szüksége, függőségi problémái vannak, vagy hozzátartozóként érinti a téma, akkor bátran forduljon hozzám,
és keresse fel weboldalamat:
kiberov.hu
Füstös Kiberov -felépülési coach
