Napló a NekemBalatonRiviérának

Doktor úr elmehetek?
Nem, Marika néni elmebeteg!

Na kábé így érzem magam. Ahogy elkezdett kitisztulni az agyamban, hogy a feszültség forrása mégis csak én lehetek, azonnal, de rögtön ugrottam neki minden vonalon, mindenkit kikérdezni, hogy a túloldalról minek is nevezzük ezt. Két papírom már van, elfér ott egy harmadik is, nah.

Berobbantam Kiberovhoz, hogy azt mondja papír-ceruza ide nekem, és rittyentettem egy csodás infografikát arról, miért is igaz az, hogy dede, két pasim is mellettem kezdett inni, előttem nem is humpákoltak semmit, és miért érzem minden vonalon a másik emberben azt a hezitáló, bizonytalan tétlenséget, ha én a közelben vagyok tartósan. Hát. Tök egyszerű. Félnek tőlem. Jó, nem a szó klasszikus értelmében, hogy agyonpofozom őket (bár régen simán verekedtem is) de az Öreg sem cifrázta, megmondom neked, kurva sok vagy Csucsu!!! Jójó, ezzel is mókázok egy uszkve húsz éve, azért gyűltünk itt össze, hogy engem ünnepeljünk, de ezidáig fel sem merült bennem, hogy ez a viselkedés tud táplálni egy olyan erős feszült légkört, amiből kösz, de kösz nem kérek. ADHD-s, bipoláris, nárci függőt valakinek? Ja, bocs nem pasizok.

Hogy minden függő nárcisztikus lenne? Oké minden igen, de én biztos nem. ☝️ Csak apró gondjaim vannak azzal, ha valaki nem 7/24-ben engem istenítve, nekem szentelve az életét mer létezni a Föld nevű kempingben (lopás tőlük: Zsebrádió), hanem saját gondolatai, dolgai vannak. Minek neki, ha én mindent tudok, ráadásul a világegyetemnél is sokkal jobban? � Uh, gyerekek azért tényleg innen szép nyerni. Tom Cruise könyörögve áll sorba, hogy a következő Mission Impossible forgatókönyvét belőlem írhassa. Mert anyag, na az lenne hozzá.

Here is the plan. Kurva sok vagyok. A tanács meg így szól, lépj hátrébb egy kicsit. �‍♀️ Ó édes fszm hányszor elhangzott már ez, és én hányszor néztem tök hülyén, hogy én? De hát én csak jót akarok. Mindenkinek. Mert én tudom mi a jó, és örülj neki te is. Gyere egyél velem, nézd milyen jót főztem, bringázz, motorozz, túrázz velem, kutyázzunk, fedezzük fel Grúziát, kenjük a homlokunkig az orosz túró rudit zabálás közben és röhögjünk, éljünk, hé, gyere, lélegezz velem! És én lélegzek helyetted is. Úristen mekkora mocsok nagy csapda ez. Telibe nyírtam vele ki mindenkit magam körül.

Első nekifutású ötletnek a performace oldal erősítését látom, ahol ki tudom adni ezt az annyira-jó-vagyok-szeressetek énemet, nem biztos az sem, hogy valamilyen színjátszókör vonalon nem próbálkozom meg, de a nagyobbik kihívás, na az a mai házi feladatom, ezt kaptam. Ha találkozom K-val, kérdezzem meg tőle: Kedvesem mihez lenne kedved, mit szeretnél csinálni? Az meg van, hogy én ezzel konkrét nulláról rajtolok? Ezzel is. Fogalmam nincs milyen a pozitív te-kommunikáció. Zero. Nothing.

Úteligazodáshoz érkeztünk. Mindent ugye én se tudhatok. �

2023 Június

Marcsa

A felépülési történetek előző részeit ide kattintva olvashatod el!