Napló Richardnak
Nem a Clayderman, de mindjárt kiderül. Nem jól viselem a periódusom, mondjuk úgy inkább kurva szarul, tudja ezt egy bizonyos csoport is a KékBirodalomban, mekkora panettonekat bírtam az arcomba tolni olyankor. És nem csak olyankor, a rövid leállásoknál, senkit nem akarok hiú ábrándokba ringatni, nagyon erős sóvárgások vannak, még a női kémia horror nélkül is. Az első két-három nap az maga pokol, mindenkinek aki napi használó volt az, de utána az a 30-50 sem egy Seychelle szigeteki nyaralás, öveket kérem becsatolni! Bármi ér a túlélés érdekében, ne higgyetek senki másnak.
A napokban tanultam a Proftól, ő meg a kóterban, hogy kedveseim, bármit, bármit, ha beüt a krach, csak ne igyál (mindenezz)! No worry én is betoltam egyszer 22 
gombóc vanília fagyit, és ja, jelöljük meg, most melyik a jobb érted?
Bevett ijesztgetés a józanodók között, hogy hujujujj ne cserélj másik szerre, de konkrétan, ne hari, mindenki hazudik aki azt mondja nem tette meg ő is ugyanezt.
Az én tapasztalatom, hogy mind lecsendesedik, beáll lassan normál szintre. Az eleje. Hát az kereszthalál.
Csak hát ki kell várni.
Bazirosszak az üresjáratok. Kevés jobban utálható dolog van egy függőnek, mint a számára ismeretlen fáradtság, amikor még (én) egy otthoni molyolással sem tudom elütni az időt, annyira túltoltam. Mondjuk a munkát most.
Na ez ütött be két napja, de durván. Meg is jött hozzá, úgyis megszoktam már a nehezített pályát, tudtam, éreztem, hogy nem a három gombóc fagyis menet lesz itt a felszabadító néphadsereg.
Hat. Meg egy red velvet cake. Röhögjetek! Eltűnt bennem, huss, volt nincs. Cukorsokk nélkül.
Ez volt két napja, és tegnapra már majdnem bőgtem. Se a végső esetekre félretett benzo, se a fagyi nem segített, sőt, csak pörögtem feszültem tovább, na mondom a lófasznak is van vége, ennyire nem egyensúlyozhatok tojáshéjakon, vettem egy (kettő) zero pezsgőt, meg egy doboz extra choco neszpik kakaót, feltett szándékkal, hogy kanállal fogom tolni miután benyeltem a buborékot.
Normál esetben ugyanez bodzaszörp, almaecet és jeges szóda, mert a sav az ilyenkor bazijól esik és igen, segít sokat, de itt már nagyon a végét jártam. Tojáshéj, ja. Majd ez is lesz jobb, addig bármi, érted bármi. Csak ne használjak.
Akkor gyúlt az agyamban világosság. Na nárcikám fogod magad, felkerekedsz, senkire nem erőlteted rá az ádiókakaó bulit,
Richard is most csak miattad jött Budapestre, veszel két szörnyitalt és megindulsz szépen fullsminkben, menőcuccban az Aquariumba.
Jaj de jó döntés volt!!! Hosszú évek után, de tényleg hosszú hosszú, kapom vissza a budapesti éjszakát, ami hát valljuk be 
Európa, sőt világ szinten is egyedülálló. Egyedülállóan biztonságos, mindenki megtalálja a számítását egészen a járóképes korosztályig, mert zene, kaja, bár, diszkotek, az mindenkinek van benne. Van jó dolog a változásban, úgy mész ahogy akarsz, papucsban, pólóban, hátizsákkal ugrálni, de volt köztünk báliruhás nagyasszony is, itt, azaz ott, tegnap éreztem igazi elfogadást és közös utazós élményt, nemre, fajra, korra, identitásra, mindenre tekintet nélkül.
Ja, és Richard. Jó picikét újra szerelmes lettem a pasiba, ajw, az az elegancia ahogy humpákol kicsit a pezsgőjéből és nem, nem keverte le magát egy óra múlva, három és felet ugráltam csujjogatva, tapsolva, fütyülve. Egyedül.
De tudjátok mi van? Egy, visz a zene. Úgy visz, mintha Pablo összes elrejtett kincsét felszittyóztam volna Kolombiáig, kettő, aki nem egyedül jött, az is magának nyomja.
Menjetek bulizni egyedül!
Ha a tegnap estét bármelyik barátomra ráerőlteti a NárciMari, halott ügy az egész, feszültség kerekedik, mert ez nem a másik közege, nem a másik zenéje. Én meg nyomtam volna, hogy dehát kurvajó, na nem érted, élvezzed már, látod én is milyen jól vagyok.
Újrarajzolva azt a feszült légkört, amiről a tízesben írtam. Így viszont a két napos nagyon erős sóvárgó nyűglődés, amit jelöljünk meg erős 80 százaléknak, nem hogy nullára zuhant, de úgy feltöltődtem mint a barom, kiengedett az agyam, táncoltam, infantilis csecsemővé válva az összes többi, korombelivel, toporogva drum and bass és poptrancehiphop keverékre, jajj, istenem dekurvajóvolt! Élek. Van levegőm újra.
Az meg, hogy visszakaptam az estéket, és a budapesti éjszakát sem kell elfelejtenem, isteni ajándék.
És nem, szinte senki nem volt berúgmindenezve, tényleg az emberek nagy részét a zene húzta. Ezt is fáj picit felismerni, de tényleg így is lehet!
Még!
2023 Július
Marcsa
