A szenvedély hajtóerő, indukátor, de csak egy vékony határvonal választja el a függőség destruktív állapotától. Az egyik teremthet és örömforrás is lehet, a másik csak rombolni képes és egy rövid ideig válhat boldogítóvá.
Az identitásukat kereső és éppen a kialakításában munkálkodó fiatalkorúak szinte nagy része kipróbál, vagy ki fog próbálni valami tudatállapot módosítót. A modern társadalom addiktivitást elősegítő terepe ezeket a szereket szinte tálcán kínálja nekik.
A fiatalkori szerhasználatok nem mindig vezetnek felnőttkori függőséghez. Egy amerikai kutatás szerint, aki 14 éves kor alatt próbál ki bármilyen szert, annak 34 %-a válik később addiktív szerhasználóvá. Ez az arány csökken, ha minél később próbálja ki valaki.
Mit tehet egy szülő, ha azt veszi észre, hogy gyermeke bódult állapotban érkezik meg egy buliból, vagy ha éjszakákon át számítógépezik? Tiltás és eltiltás, vagy nyílt kommunikáció?
Miért fontos, hogy az okokat, a körülményeket vizsgáljuk meg szülőként először, és ne felejtsünk el magunkra és a környezetünkre is ránézni ebben a helyzetben.

Addiktív világ

Amikor még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, és féléberen a telefonunkon megszólaló ébresztőt sokadjára is szundira állítjuk, már kezünkben van az az eszköz, ami leginkább jelképezi a XXI. század addiktív légkörét. Az addikció ikonikus jelképe a mobiltelefon. Most nem arról fogok írni, hogy ma, szinte minden felnőtt óhatatlanul és kivédhetetlenül is függ valamitől. Inkább arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink ne váljanak felnőttként is „gyakorló”  és valódi függővé.

Tovább a teljes cikkre>>>