Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik!
Borzalmasan elfáradtam, jut eszembe, erre is lehetett bármikor inni. Meg mindenezni. Próbálok ébren maradni, mert ha most bealszom, akkor meg a holnapi este megy a levesbe. Nem könnyű az úttörők élete, se a tizenkét pontja.
3) Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismeresére törekszik!
Nusi néni, jelen! Esküszöm nem én dobtam ki a cserepes viragot a negyedikről!
De. Általában én voltam az, aki mindennek a középpontján megtalálható volt, ezért is a szélesvásznú felvezetés, mert néha magam is döbbenten állok, hogy mindezeknek én vagyok a főszereplője. Nem titok, sofőrként is (mi más, ugye…???�) keresem a kenyerem, többek között embereket teleportálok a röptér meg a város között. Az úgy volt, hogy az erősen turizmushoz kapcsolódó amúgy jónál eggyel jobb jövedelmem, egy nap alatt lett lehúzva a klóba, aznap amikor bejelentették az aktuális pestist. Családilag állt meg a buli, mert mindketten ebben a hajóban evickéltünk, itt jut eszembe, lehet mégiscsak kéne valami „utasbiztosítást” kötni adott helyzetekre.
Mittomén, next time jobb lenne nem az oroszlánketrec hátulja mögötti kifutóról indulni újra, az oroszlánokkal szemben.
Na szóval az úgy volt, mint annyi mindenki más, azonnal fizikai munkára váltottam, de innen visszanézve az elmúlt három évem, hááát, not my cup of tea, és soha nem is lesz az. És nem a dolog fizikai részét illetően, hanem a már említett, ugrok vissza, engem a pénz soha nem motivált téma torzított bele a dologba. Mert azt, amit magamnak még az első vállalkozásomnál kitaláltam, hogy megbízható leszek, és ha elbaszok valamit akkor vállalom a felelősséget, azt tudom hozni, de azt, hogy ez is pipa, porrongy, seprű, pénz a zsebben álljak hozzá valamihez, az soha nem fog menni.
Mondom nem. Lehet, hogy neked igen, de te viszont a mai újra csak egyszerűnek nem mondható szitumból nem másztál volna ki, máris mesélem, öveket becsatolni, egy kicsit rázós lesz a sztori. Másmilyenem meg nincs is sajni...
