Naplónégy

Az elmúlt hetekben, hónapokban, évben, de azt hiszem in my whole life azon voltam, hogy ráncba szedjem a dolgaimat. Alapvetően mint minden jó függő, természetesen mindent tudok, expert vagyok bármilyen témában, Szabó Péter sok sorral a hátam mögött elbújva tanulhat, hogy, hogyan kell lelkesíteni másokat.

Mondom másokat.
Mari néni, neeeeem! Jön a saller!

Hiába veri a fejembe az Öreg a tudást kalapáccsal immár 10 éve, nem, nem, az Istennek nem kúszott bele semmi sem. Amikor éppen mélyen hittem, hogy milyen remekül vagyok, semmi más nem történt, mint átültem egy másik vonatra, sihuhu. Egy, pontosan! a függéssek adta ezerszázalékos vagyok meggyőződésre. Hogy tökvakon legyek megint, csak ellenkező irányból. Készültem Afrikára, kitaláltam magamnak szerelmeket (vágyak, mondom vágyak, ide is visszatérünk), ehhez az utat, a bármiáron jónővé válás rögös, ámde ugyancsak dopaminpumpáló vonalán. Remek.
Ugrok vissza.

Optimálisak voltak a körülmények.

A teljes bejegyzés folytatása idekattintva olvasható