Facebook-tól az offline olvasásig, domapin függőségtől egészen a tiszaparti tűzrakásig.

Nincs Facebookom december harmadika óta. Amikor feltörtek, még elég dühös voltam. A feljelentést is megtettem, muhahaha, természetesen, nincs itt semmi látnivaló,- ráztak le egy formalevéllel. Biztos urak, igaziból utólag és innen nézve, őszintén köszi szépen. 

Nagyjából egy hónapig tartott a válásunk, mire úgy döntöttem, ha éhen halok, akkor sem regisztrálok vissza. Úgy jön ez ide, hogy a privát oldalammal együtt a sok éve épített business oldalaim is mentek a pi,-lecsóba, na meg a kontaktot, infók, hirdetési lehetőségek, bankkártya adatok, apróságok, nem történt bűncselekmény, case closed, lehet továbbhaladni. Eddigre viszont már roppant mód megmakacsoltam magam. Milyen jól tettem! Néha kicsit irigyelem azokat akik "csak" isznak, jójó egy-két pohár, ihatunk erre, meg arra is Boncz Géza után szabadon; "Anyusziiiii, én nem iszom!" Nem, ja. Csak fogad csikorgatva nézed a plafont és annyira függsz a hírfolyam görgetéstől, hogy már egy szaros komédiát sem vagy képes befogadni le-föl ugrálás, telefontapizás nélkül. Jaj de rossz ez! Mennyivel egyszerűbb lett volna (nekem), csak a poharat letenni, helyette köré építettem az összes létező embert, és lelket gyilkoló szemetet is.

A teljes bejegyzést ide kattintva olvashatod

Ma folytatódik Marcsa naplója, amiben mesél a függősége korai szakaszáról, a megboldogult diszkós időkről, a domapin szintről és a régebbi nyaralásokról.

Napló. Emlékeimnek? 2.

Nem tudom mi lehet a különbség függő és nem függő fej között, mert én csak az enyémet ismerem, és a benne zajló folyamatos zakatolást.

Szerintem 16 évesen már pulcsikész voltam az első kalinkavodkasiónarancs fogyasztásakor, ugye megboldogult diszkós idők, meg a Hild tér. Ez már akkor eldőlt, hogy két hejehuja között nem nagyon érdekelt mi történik körülöttem. Gyűlöltem az iskolát, a munkáimat, az embereket természetesen, untam mindent, amiben láthatóan mások nem úgy szenvedtek, vagy lázadtak, ahogy én tettem. Teszem. Kirúgtak onnan, meg amonnan is, húszas éveim elejétől folyamatosan csak azt éreztem, hogy nem érek egyetlen buznyákot sem. Pedig minden személyiségnek meg van a területe, ahol a neki boldogságot -is- visszalapátoló sikereket elérheti. Na és ez az, amit én nagyon benéztem anno. Csodálkoztam miért nem motivál a pénz, miért tőgázzal nyomom meló után, visszakettő padlófék a hűtőmig, és küldöm le a nulladik, meg a második pohár bort egyben. Ja, hármat. Elsőnek. Mert nekem nincs első pohár, és soha nem is lesz..folytatása ide kattintva

Örömmel jelentem be, hogy elkészült az új weboldalam, ahol részletesen tudsz tájékozódni tevékenységemről, és a függőség témában írt cikkeimet is itt olvashatod. A Függőnegyed blog is fokozatosan átköltözik arra az oldalra, amin belül Függőnegyed menüpont alatt már most megtalálhatóak a régi és majd az új cikkeim is. A Rólam rovatban részletesen olvashatsz az eddigi pályafutásomról is, illetve a különböző szolgáltatásimról az adott menüpontra kattintva tájékozódhatsz. Jó böngészést kívánok!

 Az új oldalt a kiberov.hu  hivatkozáson találjátok!

Köszönöm, ha meglátogatjátok a weboldalamat!

Üdvözlettel: Füstös Kiberov, felépülési coach

 A jelenlegi helyzet mindenkinek óriási kihívást jelent, ráadásul senki nem tudja, hogy pontosan mikor lesz ennek vége, illetve mikorra térhetünk vissza a megszokott életritmusunkba.

A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a megszokott kapcsolódási pontjaink egyik pillanatról a másikra szűntek meg, vagy alakultak át. Az egyéni szabadságunk és szabad döntéseink lehetősége folyamatosan korlátokba ütközik, hiszen nagyon sok mindenről le kell mondanunk ezekben a napokban, hetekben, vagy akár hónapokban. Ráadásul az emberi, társas és közösségi kapcsolatainkat sem tudjuk úgy megélni, mint akár néhány nappal ezelőtt.

A kényszerűen vagy önként vállalt karantén, az izoláció, szeparáció mind-mind egy olyan új mentális és fizikális állapotot teremt, amit még ebben a formában, ennyire univerzális módon még senki nem élt át. Sok generációnyit kell visszamennünk az időben, hogy hasonló állapotokat, megéléseket találjunk, akár a saját családunk élettörténetére tekintünk rá.

A függőséggel élőknek a magány, az egyedüllét, az izoláltság, a kilátástalanság és az ezek következményeként kialakuló szorongás az, ami leginkább elősegítheti, hogy visszaessenek. Éppen az ilyen állapotokra volt a legjobb „gyógyír” a szerhasználat.

Mivel az eddigi személyes segítői háló most egy időre egyáltalán nem vagy csak más formában elérhető számukra, ezért is fontos, hogy tudják, hogy hova tudnak fordulni, hogy mit érdemes figyelembe venniük ezekben a napokban-hetekben.

Néhány olyan hasznos információt gyűjtöttem össze, ami sokszor életmentő is lehet számukra, de a nagy részét nem függők is hasznosítani tudják.

Természetesen az első és legfontosabb, hogy betartsad az alapvető szabályokat a fertőzés elkerülése érdekében. Erről bővebben  itt olvashatsz:  

FERTŐZŐDÉS ELKERÜLÉSE – ALAPVETŐ SZABÁLYOK MINDENKI SZÁMÁRA A COVID-19 VÍRUS FERTŐZÉSSEL KAPCSOLATBAN

és akkor jöjjön a többi: 

 Csak a mai nap / Just for today

Most még fontosabb a „Csak a mai nap” metódusát követni. 

Családi és baráti kapcsolatok

A családi és baráti kapcsolódásaidat ne szakítsd meg, csak a formájukat alakítsd át. Itt most csak azokra gondolok, akikkel nem élsz együtt, hiszen akikkel együtt élsz, azokkal inkább a bezártságból fakadó nehézségeket kell kezelni. Akikkel nem élsz együtt, azokkal ha nem muszáj, akkor tartsd inkább csak telefonon, vagy bármilyen online formában a kapcsolatot. Fontos ezeket is ápolni még ebben a speciális helyzetben is, ezért ha lehet mindennap, vagy hetente többször is beszéljetek, hiszen a kapcsolatainkon keresztül is tudunk gyógyulni, épülni!

Tovább a teljes cikkre>>> 

A szenvedély hajtóerő, indukátor, de csak egy vékony határvonal választja el a függőség destruktív állapotától. Az egyik teremthet és örömforrás is lehet, a másik csak rombolni képes és egy rövid ideig válhat boldogítóvá.
Az identitásukat kereső és éppen a kialakításában munkálkodó fiatalkorúak szinte nagy része kipróbál, vagy ki fog próbálni valami tudatállapot módosítót. A modern társadalom addiktivitást elősegítő terepe ezeket a szereket szinte tálcán kínálja nekik.
A fiatalkori szerhasználatok nem mindig vezetnek felnőttkori függőséghez. Egy amerikai kutatás szerint, aki 14 éves kor alatt próbál ki bármilyen szert, annak 34 %-a válik később addiktív szerhasználóvá. Ez az arány csökken, ha minél később próbálja ki valaki.
Mit tehet egy szülő, ha azt veszi észre, hogy gyermeke bódult állapotban érkezik meg egy buliból, vagy ha éjszakákon át számítógépezik? Tiltás és eltiltás, vagy nyílt kommunikáció?
Miért fontos, hogy az okokat, a körülményeket vizsgáljuk meg szülőként először, és ne felejtsünk el magunkra és a környezetünkre is ránézni ebben a helyzetben.

Addiktív világ

Amikor még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, és féléberen a telefonunkon megszólaló ébresztőt sokadjára is szundira állítjuk, már kezünkben van az az eszköz, ami leginkább jelképezi a XXI. század addiktív légkörét. Az addikció ikonikus jelképe a mobiltelefon. Most nem arról fogok írni, hogy ma, szinte minden felnőtt óhatatlanul és kivédhetetlenül is függ valamitől. Inkább arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink ne váljanak felnőttként is „gyakorló”  és valódi függővé.

Tovább a teljes cikkre>>> 

Meg lehet-e szabadulni a függőségtől? Milyen lehetőségek vannak ma egy függőnek, ha segítséget szeretne igénybe venni? Miért fontos, hogy a hozzátartozók is részt vegyenek a felépülésben?

Többek között ezekről is beszélgettem Nagy Zsolttal és Varga Gabival a Mária Rádió stúdiójában..

A beszélgetés ide kattintva hallgatható meg..

Négy nap, amiben MEGÁLLHATSZ, amiben gyakorolhatod a "csak a mai nap"-ot, MEGOSZTHATOD a felépülésed eddigi tapasztalatait, ahol MEGISMERHETSZ a továbblépésben is segítő MEGERŐSÍTŐ technikákat , ahol KAPCSOLÓDHATSZ sorstársaidhoz,, ahol KISZAKADHATSZ egy kicsit a hétköznapokból és mindezt ELCSENDESÜLVE egy varázslatos helyen teheted...

Amennyiben felépülésben lévő legalább hat hónapja absztinens függő vagy (akár kémia, akár viselkedési függőség) és szeretnél megerősödve továbblépni, akkor itt a helyed!

Regisztráció : http://bit.ly/retreatcamp

Kérdéseidet a táborral kapcsolatban az alábbi email címen teheted fel: retreatcamphungary@gmail.com

FONTOS!: A jelentkezéstől kezdve a kölcsönös titoktartás szabályai lépnek életbe,ami védi a táborban résztvevőket és a folyamatot is.

A helyszínt a varázslatos Balaton felvidék egyik legszebb helyén lévő Hi Hekaté

 biztosítja.

A Retreat Camp programja:

Elcsendesülés, reggeli és esti jóga, bodywork, csend-és erdőfürdőzés, csoportok, közös étkezések, játék, meditáció, tábortűz...

A programokról és a táborról részletesen a regisztráció után emailban kapsz tájékoztatást!

A tábor ára: Október 15.-ig: 69 000 HUF

Október 15. után: 76 000 HUF

Az ár tartalmazza:

-Szállás 12 fős dormitory-ban (Hi · Hekaté - meditációs központ és szálláshely)

-Teljes étkezés ( napi háromszori vegetáriánus étkezés)

- Az összes programon való részvételt ( Jóga, body work, csoportok)

Regisztráció : http://bit.ly/retreatcamp

Kérdéseidet a táborral kapcsolatban az alábbi email címen teheted fel: retreatcamphungary@gmail.com

Jelentkezési határidő: Október 25.

Maximum létszám: 10 fő

Várunk szeretettel egy olyan négy napra, ami segíthet abban, hogy megerősödve haladj tovább a felépülésed útján!

A programok rövid leírása:

A jóga

A reggeli jógán felébresztjük és átmozgatjuk a testet, élesítjük az érzékszerveket. Elmélyítjük a légzést, hogy az egész nap egyenletesebb és hatékonyabb legyen, ezzel támogatva a nap történéseit.ű

Az esti jóga azt célozza meg, hogy elcsendesedjünk, befelé figyeljünk, hagyjuk, hogy a mozgás-légzés-fókusz hármasa segítse, hogy még inkább érvényesüljenek a nap során szerzett élmények, jótékony hatások.

A jógát vezeti: Vígh Viktória - tréner, jóga oktató

A bodywork

 Mi az, amit érzek – mi az, amit szeretnék?

Az összes tapasztalásunk a testünkön keresztül történik: itt dolgozzuk fel élményeinket, és itt tároljuk tudatos, illetve tudattalan viselkedésmintáinkat és emlékeinket is. A test egy érzékszerv, mellyel érezni tudjuk, mi történik bennünk és körülöttünk. Ha újra megtanulunk kapcsolódni a testünkben felbukkanó érzésekhez és érzetekhez, és tudjuk értelmezni ezeket a jelzéseket, akkor az automatizmusok kevésbé határozzák meg a döntéseinket, reakcióinkat és cselekedeteinket. A figyelmünk által tudatosíthatjuk érzelmi blokkjainkat a hozzájuk tépőzárként tapadó gondolatokkal együtt. Éberebb és érettebb jelenlétünknek köszönhetően pedig egy önazonosabb és hatékonyabb működési módra kapcsolhatunk.

100% csoportos önismereti munka, testtudatosság, mozgás, meditáció, játék és intenzív tapasztalás.

A csoportot vezeti: Szörényi Viktória és Göncz Diána bodywork facilitátorok

A többi programot ( csoportmunka, megosztó kör stb) Füstös Kiberov addiction counselor,  a tábor vezetője facilitálja.

 Előző blogbejegyzésemben a transzgenerációs mintázatok függőséggel kapcsolatos jelentőségéről írtam, és az írást ezzel fejeztem be: „szeretnék egy nagyon elfeledett rétegről, csoportról is szólni.  Arról a közel 400. 000 kiskorúról, aki olyan családban nevelkedik, ahol az egyik , vagy mindkét szülő szerhasználó. Sajnos velük még nagyon keveset foglalkozik a szakma. Elkezdődött egy folyamat, de nagyon az elején járunk. Miért lenne fontos velük is törődni? Egy amerikai felmérés szerint az ilyen családban felnőtt gyerekek 30-40% szinte biztosan függő lesz, többek között a cikkemben leírt folyamatok hatására is. Amennyiben a közös felépülés, sokszor illuzórikusnak tekinthető folyamata elindul egy családban, akkor nyílik esély arra, hogy ebből a 400.000 gyermekből felnőtt korukra sokkal kevesebben váljanak a szerhasználat rabjává. És ha velük még külön is foglalkozna az addiktológiai – családsegítő - gyermekvédelmi –oktatási szakma , akkor azt gondolom, hogy ezt a számot minimálisra lehetne csökkenteni.

Ez a cikk róluk és nekik szól...

Azt gondolom, hogy nem a számok a fontosak, hanem a folyamatok és az arányok. Nézhetjük bármilyen oldalról is a végeredmény ugyanaz.

Egy olyan diszfunkcionálisan működő családban, ahol akár a transzgenerációs mintázatok továbböröklődése miatt, az egyik vagy mindkét szülő szerhasználó, nagyon erős és egész életre kiható hatások érik a gyerekeket.

Tovább a teljes cikkre>>> 

A függőség transzgenerációs betegség, ezzel együtt az egész családi rendszert érinti. Először nagyon erősnek tűnhet ez a kijelentés, de ahogy kibontjuk a témát egyre inkább bebizonyosodik, hogy igen, ez tényleg így van. A kliensekkel való munkám során is ezt a  megerősítést kaptam.

Magyarországon a rendszerváltás előtt még teljes meggyőződéssel rekesztettek ki egy függőséggel élő személyt a családjából, a társadalomból, és az fel sem merült senkiben, hogy ez egy közös történet, ami elől el lehet menekülni, de nem érdemes, mert később ez visszaüthet.

2019-re a helyzet annyiban módosult, hogy egyre több függőséggel élő szerhasználó hozzátartozója ismeri fel, hogy neki is kell tennie azért, hogy a szerhasználattal tünetező családtag (legyen az a gyermeke, valamelyik szülője, párja, barátja) felépülését segítse, illetve, azért is, hogy ne essen vissza, vagy akár azért, nehogy az „egészséges” nem függő kezdjen el a függő helyett tünetezni. Sajnos az egyre több tudatos hozzátartozó ellenére még mindig az az általános közfelfogás, hogy a függőségről csak a szerhasználó tehet és ez csak az ő problémája. Ez a közfelfogás olyan szinten beleivódott a kollektív tudatalattiba, hogy még ma is nagyon nehéz elfogadtatni a környezettel, hogy ez egy nagyon is közös sztori.

A család “leggyengébb” láncszeme a a tünethordozó, de ezzel minden szereplőnek van dolga. A függőség a teljes családi rendszert érinti. Azt azért fontos hozzátennem, hogy ezzel a kijelentéssel nem helyezem át a felépülésben a teljes felelősséget a család többi részére. A tünethordozó függő az előzményekről nem tehet, hiszen beleszületik egy adott családi rendszerbe, ami már eleve hordoz transzgenerációs traumákat is, amik nincsenek feldolgozva. Erre még rárakódik a gyermek -és felnőttkorban átélt traumák sorozata, legyen az elhanyagolásos abúzus vagy akár fizikai és/vagy verbális erőszak. Ezekről nem tehet egy függő, de ha úgy dönt, hogy elkezdi a józan életet, akkor a felépülésben már oroszlánrészt kell vállalnia, nem feledve, hogy egyedül nem megy. Egyfajta közös felépülésről van szó, hiszen a szerhasználat ideje alatt minden szereplő, az egész családi rendszer is sérül, illetve, ahogy írtam nem szabad elfelejteni a transzgenerációs traumákat sem.

Tovább a teljes cikkre>>>